, (el-úsz) ösz. önh. Élő állat vízben vagy más folyadékban önerejével magát fentartva tovább halad. Elúsz a béka, hal, s egyéb vízi állatok. Nagy használatban van az elúszik is. Mondják az úszómester elúszik nagy messzeségre. A hal elúszik egyik folyóból a másikba; de ik-es alakban inkább olyan testekre illik, melyek nem a maguk, hanem egyedül a víz erejénél fogva haladnak, pl. Elúszik a tök; elúszik a darab fa; elúszik a fölvetett holt test.