, (el-tökél) ösz. viszh. Többnyire visszaható névmás tárgyesetével am. erősen elhatároz valamit, teljes szándékkal van. Eltökélni magát a halálra. Visszaható névmás nélkül is használtathatik, de ekkor az eltökélés tárgyát igeszóval kell vele viszonyítni, pl. eltökélte, hogy meghaljon v. eltökélte meghalnia, (de nem jó volna: eltökélte a halált). Az eltökélés a meggyőződésen alapuló akarat következménye, s különbözik az elszánástól, mely inkább az indulat kifolyása.