, (el-téved) ösz. önh. 1) Az igazi egyenes útat elveszti, a kitűzött iránytól eltér. Eltévedni sötét éjjel, sürü erdőben, ismeretlen vidéken. 2) Itéletében hibáz, állitása az ismeretek kellékeivel nem bír. Másképen: megtéved. 3) Mondjuk lelketlen tárgyról is, midőn úgy elvetődik, elhányódik, hogy nehéz rá találni. Nyugtatványom a sok iromány között eltévedt. V. ö. EL, (2) és TÉVED.