, (er-ő-ös) mn. tt. erős-t v. ~et, tb. ~ek; (midőn fő- és tulajdonnév, tt. ~t, tb. ~ök). 1) Emberről s más állatról mondják, ha feszített izmai által aránylag nagy hatást fejt ki, ha sokat győz, sokat bír. Erős ember, erős orozlán, erős ló. Átvitetik egyes tagokra is. Erős karok, lábak, vállak. Erős mell, erős nyak. 2) Növényekről és ásványokról, mennyiben nagy ellenhatást kibirnak, vagy kitünő hatással vannak valamire. Erős somfa, erős vas. Erős mint a vas. (Km.) Erős méreg. Erős gyógyszer. Erős bor, eczet. Erős, mint a söreczet. (Km.) 3) Átv. ért. szilárd, hajthatatlan, kemény. Erős szív, erős akarat, erős szenvedély; erős beszéd. 4) Győzelmes vagy győzelemre jogositó.
"Int a pálya, ifjú hős!
Karddal, észszel légy erős."
Bajza.
5) Erőbe kerülő, nehéz. Erős dolog, erős munka, erős szolgálat. 6) Nagy terhet, sok viszontagságot megbiró. Erős gép, erős ház, falak, tető. Erős gerenda, oszlop. Erős hajó, szekér. Erős szerszámok, edények. Erős vár. Erős természet, erős gyomor. Ellentéte: gyönge, erőtlen. 7) Nem ingadozó, nem habozó. Erős hit, remény, bizodalom. 8) Alapos. Erős gyanu, erős okok, erős ellenmondás. 7) Általán, ami erővel jár, erőbe kerűl, erőre mutat. Erős futás, erős szél, erős mennydörgés, erős ütés stb.
Rokon vele a csagataj birk, és rüszt (mind kettő am. erős, erősen tartó. Abuska), török berk, továbbá ide sorozható a hellen αρης, és ηρως, a latin heros stb.