, (el-tér) ösz. önh. 1) Bizonyos helytől, iránytól, vagy tulajdonságtól némileg elüt, eltávozik. Eltérni az egyenes, igazi utról. Eltérni az erénytől, a jó szokásoktól. Eltérni előbbi véleményétől, elveitől. Eltérni a szabálytól. A delejtűnek éjszaki mutatója kevessé eltér az éjszaki sarktól. Eltérnek az álló csillagok helyeikről, midőn az egyenlítőtől majd az egyik, majd a másik földsark v. göncz felé hajlanak. 2) Tájszokásilag: bizonyos helyen elfér, bizonyos tér elegendő neki. Én kis helyen is eltérek.