, (el-szól) ösz. áth. 1) Megszólva, rágalmazva egyik embert másiktól elidegenít. Egyik kalmár elszólotta a másiktól a vásárlókat. 2) Korholó, szidó szókkal eltávolít, elűz. Elszólani a csintalan gyermekeket a ház elől. 3) Önható ért. folytonosan szól, vagy hangzik, vagy messze elhallik. A nagy harang messze elszól. Az éjjeli zene elszólott a szomszéd helységbe. V. ö. EL, (2) és SZÓL.