, (el-talál) ösz. áth. 1) A kitűzött czélpontot vagy czélul kitűzött testet illő helyen megérinti, megüti, lövi, vágja, szúrja stb. Eltalálni a felugratott nyulat. Eltalálni dárdával az ellenség szivét. Eltalálni a czélkört. Eltalálni a feldobott krajczárt. 2) Mesének, rejtélynek, példabeszédnek értelmét, czélzását megleli. Eltalálni a rejtett szót. Eltalálni másnak gondolatát, szándékát. 3) A festészről mondják, midőn az általa festett arczkép teljesen hasonlít az eredetihez. Gyermekeket nehéz eltalálni. 4) Gúnyosan szólva: valamit fonákul talál, roszúl fog föl. No ezt ugyan eltaláltad. Eltaláltad szarva között a tőgyét. (Km.).