, (el-szigetěl) ösz. áth. 1) Bizonyos térséget vagy testet úgy körülkerít, vagy külön választ, hogy sziget gyanánt egyedűl áll, s hozzá férni vagy nehezen, vagy épen nem lehet. Elszigetelni magát az emberek társaságától. Elszigetelni a dögvészben szenvedő helységet, tartományt. 2) A villanytanban, elszigetelni valamely testet am. oly testek által elkülöníteni, melyek a villanyt tovább nem vezetik, milyenek, az üveg, selyemzsinór stb. (Isolare).