, (el-szóródás) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. állapot, midőn valamely gyűtestnek, péld. gabonának, lisztnek, homoknak részei szerteszállanak, széthullanak. 2) Átv. ért. kedély állapota, midőn figyelmünk nincs kizárólag s kellőleg egy tárgyra függesztve, hanem többfelé oszlik; vagy midőn olyasmire van függesztve, melyen nem kellene függenie. Komoly gondolkozásban ovakodni kell az elszóródástól. Szorosabb ért. az elmének, figyelemnek szándékos elfordítása valamely tárgytól, nehogy a tartós feszültség ártson. Innen 3) Mulatság, vagy oly foglalatosság, mely a fáradt elmét enyhíti. Társaságokban, szinházban elszóródást keresni. Elszóródásul hírlapokat, regényeket olvasni.