, (el-takarít) ösz. áth. 1) Elszórt, hányt vetett dolgokat láb alól, az útból félre rakosgat, illő helyeikre teszi. Eltakarítani a szennyes konyhaedényeket. Mondjuk tárgyeset nélkül is. Mi már eltakarítottunk, azaz a takaritást elvégeztük. Hát ti nem fogtok eltakarítani? 2) Elparancsol, elküld, így szólva: takarodjál el. Eltakarítani háztól a tolakodó vándorkoldusokat. 3) Valamit maga számára elvisz, eltulajdonít; elhasznál. Amit a haldokló körül talált, eltakarította. Minden ételt-italt eltakarítottak. 4) Csűrbe, éléskamarába gyüjt, behord. Eltakarítani a szénát, gabonát. 5) Eltemet. A halottakat eltakarítani. V. ö. EL, (2) és TAKARÍT.