, (el-szakaszt) ösz. áth. 1) Az egész részei között az öszvefüggést erőszakosan felbontja, szakokra eloszt. Elszakasztani a kötelet, fonalat. Elszakasztani a levelet. Elszakasztani a ruhát. 2) Valamely társulatnak, pártnak tagjait egymástól elválasztja, elidegeníti. A hivatalvágy elszakasztja egymástól a legjobb barátokat. 3) Eltávolít, más lakhelyre szállít. Elszakasztani valakit szülőföldétől. 4) Az egészből bizonyos részt, darabot elvesz. Elszakasztani a végből egy rőföt. 5) Átv. ért. elragad. Elszakasztani anyja kebléről a kisdedet. V. ö. EL, (2) és SZAKASZT.