, (el-szán) ösz. visszah. Visszaható névmást tárgyesetben, és felható ragu nevet vonz. Értelme: 1) eltökéli, elhatározza magát; bizonyos áldozattal, maga megerőtetésével kész valamire. Elszánni magát veszélyes vállalatra. Elszánni magát a halálra. 2) Némi daczczal, megátalkodással kész cselekedni. Elszánta magát a legkeményebb ellenállásra. Elszánta magát, s nem gondol semmivel. V. ö. SZÁN, áth.