, (el-ső-ség) fn. tt. elsőség-ět. 1) Általán, állapot, melynél fogva valaki időben, térben, fokozatban első helyen áll. 2) Különösen, kezdet. Elsőség a kártyakiadásban; elsőség a tánczban. A lakodalmi tánczban a násznagyé az elsőség. 3) Jog, igény. A nyilvános szólásban elsősége van, ki magát először följegyeztette. 4) Főrang, a társadalmi osztályzatban fő állás. Az ország bárói elsőséggel birnak a többi országnagyok fölött. 5) Érdem szerénti kitüntetés. Az osztályozati elsőséget a legjelesebb tanuló érdemeli meg.