, (el-sül) ösz. önh. 1) Lövő fegyvernek lőpora tüzet fog, s a töltést kiröpíti. Elsűl az ágyú, puska, pisztoly. 2) Az embernek bőre a nagy melegtől, napsugártól, tűztől, barna szinüvé lesz. Elsült az arcza, keze, nyaka. 3) Hús- vagy tésztanemü étel illő mértéken túl megsül, elég. Elsül a rostélyos. Elsül a kenyér, zsemle. 4) A növény a nagy szárazság, forróság miatt elaszik. Elsülnek a vetések, rétek, legelők. 5) Átv. ért. Valami sikerül, várakozás, remény teljesedik, a szerencse kedvez. Elsült neki, amit kivánt. Ezen tréfája nem sült el.