, (el-sötétědik) ösz. k.Tulajd.ért. valamely test vagy tér szokott világosságát elveszti. Elsötétedik a terem, ha függönyeit leeresztik, vagy redőnyeit behuzzák. Elsötétedik a látkör, midőn fekete felhők vonulnak az égre. Elsötétedik a nap, midőn ugynevezett fogyatkozása van. Átv. ért. mondják az arczról, midőn komoran öszvehuzódik, mi leginkább haragban, mély búban szokott történni. V. ö. SÖTÉT.