, (el-rugaszkodik) ösz. k. Tulajd. ért. a lovakról, és szarvasmarhákról mondjuk, midőn sebesen neki iramodnak, s mintegy hátra rugdosva futnak. Átv. ért. elrugaszkodik az ember is, midőn vagy lóháton nyargalni, vagy sebesen szaladni kezd. Elrugaszkodni a tolvajok után. Erkölcsi ért. Istentől elrugaszkodott bűnös, azaz, aki az Istennek mintegy hátat fordítva eltávozik tőle, s parancsolatit nem teljesíti. V. ö. RUGASZKODIK.