, (el-ragadtatás) ösz. fn. Vegyes érzés, midőn rendkivüli hatásu, érzéki vagy szellemi élvezet által szivünk és lelkünk mintegy túlvilágba emelkedik, s az alvilágiakat mintegy feledve egyedül élvezetének öntudatában él. Müvészi, vallási elragadtatás.