, (el-ragad) ösz. áth. 1) Tulajd. ért. ragadva, azaz, sebesen rántva, húzva elvisz. A lovak elragadták a kocsit. A szél elragadta a kalapját. 2) Erőszakos rabló gyanánt valamit elsajátít. Elragadták pénzét, és szép feleségét a törökök. 3) Huzakodva elkap, elszakaszt. Elragadni valakinek kezéből a botot, puskát. 4) Átv. ért. elkapja az indulat. Elragadta őt a nagy öröm. Elragadta a nagy harag. Különösen valamely nemesebb és magasabb érzés, élvezet mintegy kiemeli őt a durvább anyagiságból, és szellemiebb világba szállítja. A remek szónoklat, ének, zene, elragadják a lelket. V. ö. RAGAD, áth.