, (el-ő-öz-köd-ik) k. m. előzköd-tem, ~tél, ~ött. Másokat megelőzni szeret, gyakran mások elébe siet, hajt, pl. Előzködnek a kocsisok, midőn egymást el-el hagyogatják, egymás elébe hajtani törekesznek; vagy, mint Dunán túl mondják, midőn elősnek hajtanak.