, (el-pusztít) ösz. áth. 1) Mivelt vidéket, várost, falut stb. ellenség módjára vadonná, kietlenné, laktalanná változtat el. Háborúk, éhség, döghalál, elpusztítják az országokat. 2) Épületeket romba dönt. Alföldön egész városokat, falukat elpusztítottak a törökök. 3) Mindenestül, családostul elűz, elkerget. Múlt században a törököt egészen elpusztították hazánkból. 4) Kiöl, elveszt, elemészt. Elpusztítani a kártékony állatokat, férgeket, péld. patkányokat, poloskákat stb. Az Isten pusztítsa el őket.