, (el-rěppen) ösz. önh. Hirtelen, nagy sebességgel szárnyra kelve elrepül, elszáll. Elreppennek a puskalövéstől a megijedt galambok. Átv. ért. sebesen eltávozik, eltűnik. A gondolatok messze földre elreppennek. Elreppen az idő. Elreppennek az ifju kor évei.
"Napok jönnek, napok mennek,
De búm csak nem távozik,
És az órák elreppennek,
De sorsom nem változik."
(Kisf. S.)