, (el-pusztúl) ösz. önh. 1) Vadonná, kietlenné, miveletlenné változik el. Háborúkban elpusztúlnak a legszebb vidékek is. 2) Romba dől. Visegrád, és több régi váraink elpusztultak. 3) Elvész, kihal, kidöglik. Sok régi nép elpusztúlt már. Dögvészben elpusztúlnak a barmok. 4) Eltakarodik, mindenestül odább vándorol. Elpusztultak vidékünkről a sáskák. Pusztuljatok el innen.