, (el-ő-öz) áth. m. előz-tem, ~tél, ~ött. 1) Valakinek elejébe áll, fut; valakit maga után hagy. Rendesen meg igekötővel használtatik, pl. Megelőzni valamennyi pályatársat. 2) Tájszokásilag: más elébe állva árnyékot vet, a világosságot elveszi. Ne előzz, azaz, menj félre a világosság elől. 3) Valamit a kiszabott idő előtt tesz, pl. előzi a szüretet, azaz, a hegybírósági engedelem előtt szüretel; átvitt ért. előre fölveszi a szürendő bor árát.