, (elő-végzet) ösz. fn. Cselekvény, melynél fogva valami előre el van végezve, határozva. A hittudoroknál, előleges isteni végzés, határozat valamely jövendő felől. Különösen isteni örök határozat az emberek üdvössége vagy elkárhozása iránt. (Praedestinatio).