, (el-ő-ször) ih. 1) Elsőben, első izben. Kétszer loptak meg: először Budán, másodszor Pesten. 2) Használjuk, midőn több dolgot egyenként elszámlálunk, s valamit mindenek előtt említünk, pl. Névelő nélkül használtatnak, először: a tulajdonnevek, másodszor: a személyragosak stb. 3) Jelent kezdetet, első esetet. Ma először mentem gőzkocsin. Ezen értelemben fölveszi a felső fok képzőjét is: leg v. legesleg. Legelőször v. legeslegelőször.