, (el-ő-ny) fn. tt. előny-t, tb. ~ök. 1) Kedvező körülmény bizonyos czél elérésére, melynél fogva ahoz előbb eljuthatunk, mint más, tehát mintegy előkedvezés, pl. a játékban, azon játszó, ki a kikérő után legutósó, azon előnynyel bír, hogy üthet, s az ő lapját el nem üthetik; de ezen előnyből csak úgy lehet nyeresége, ha ütőkártyája van. 2) Előjog vagy igény valamihez. A kihalt tisztviselő helyére legtöbb előnye van annak, ki a fokozati rendben legközelebb állott utána.