, (elő-mondat) ösz. fn. A körbeszédnek v. körmondatnak első része, mely addig tart, mig az előre ment kötszó igénye ki nem egészűl; miért az előmondat állhat egy vagy több almondatokból. Az előmondatnak az utómondat felel meg. Némelyek szerént előszak, utószak, pl. Ha már az is szánakozást érdemel, aki a hasznost, a szépet és jót egyedül külföldi öltözetben tudja ismerni és szeretni (előmondat): mit fogunk még a szerencsétlenről tartani, ki gyöngeségeiben is külföldiséget akar dicsekedőleg éreztetni? (Kölcsey).