, (elő-menny) ösz. fn. Némely szent atyák tanitása szerént azon túlvilági hely, melyben az Üdvözitőnek eljövetele előtt élt és jámborul megholt atyák lelkei tartózkodtak, míg a Megváltó halála által a valódi mennybe érdemesíttettek. Átv. ért. a boldogságnak és üdvösségnek előérzete, s mintegy tornácza, vagy csarnoka: mennycsarnok. Az üdvösségnek előmennyébe jutni. Egyébiránt e szó még divatba nem jött, s úgy látszik a német Vorhimmel után van fordítva.