, (el-ő-leg-es) mn. tt. előleges-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Mások előtti, ami elül áll, van, létezik, tétetik. Előleges munkálatok, ismeretek, készületek. 2) A kiszabott, rendelt időnek előtte való. Előleges fizetés, előleges házbér. (Anticipativus). 3) Az ügyek kezelésében a tőbbinél előbbre való, sürgetösb. (Praeferentiatis). 4) Tapasztalat előtti. V. ö. ELŐLEG, (1).