, (el-ő-l am. elő-el) névutó. ELŐLEM, ELŐLED, ELŐLE, ELŐLÜNK, ELŐLETEK, ELŐLÖK. Jelent távozást valamely tárgytól, különösen annak elejétől, szinétől. Ház elől elseperni a szemetet. Takarodjál szemem elől. Ne fuss az ellenség elől. Elteszik az ebek elől. (Km). Lehet így is szólni: háznak előle, szememnek előle, ellenségnek előle; s ekkor az erősebb hangsuly az utóbbi szón fekszik, úgy hogy ház elől (nem más, pl. templom, kert stb. elől) és háznak előle (nem másunnan, pl. mellőle, alóla) különböző értelműek. V. ö. HANGSÚLY. Ezen névutó megfelel e kérdésre: honnan? Különbözik: elül.