, (elő-itélet) ösz. fn. 1) Itélet, melyet valamely tárgyról hozunk, mielőtt azt illően megvizsgáltuk, megismertük volna. 2) Szélesb ért. minden vélemény, melylyel valami iránt vagyunk, de alapos okát adni nem tudjuk. 3) Elfogultságon, részrehajláson, ellenszenven stb. alapuló hibás itélet, bal itélet. Előitélettel lenni, viseltetni valami iránt. Előitéletektől megszabadulni. Előitéletből állítani valamit. Köz, megrögzött előitélet.