, (elő-fogat) ösz. fn. Általán, egy vagy több bokor ló, melyeket utasok kocsijába fognak tovább szállitás végett. Különösen, a volt vármegyei igazgatás rendszerében a jobbágyok egész alkalmatossága, vagy vonó marhái, melyeken az országos biztossági szállitások, s megyei hivatalos fuvarozások történtek. Előfogatra parancsolni, hajtani a falubelieket. Előfogatra menni. (Vorspann). Köz nyelven a német nyelv után forspont, néhutt: rospont.