, (elő-fi) ösz. fn. Bizonyos előjoggal biró fiú oly családnál, melyben leginkább valamely fekvő birtok nem osztatik föl minden gyermekek vagy más örökösök között, hanem osztatlanúl a család fénye fentartása végett a nevezett előjoggal birónál marad, ki előfinek neveztetik. (Majoresco). Ezen előjog rendszerént ugyan az elsőszülöttet illeti, de nem mindig; a legidősbbel pedig a családban semmi köze, például az előfiséget alapitónak három fia van, ezek közől az elsőszülött lesz ugyan az előfi, s ennek halálával ismét ennek első szülöttje és így tovább, de ha valamelyik első szülött maga után fiút nem hagy, a legutolsó előfinek másod szülött testvére, s ez után ismét ennek első szülött fia örökli a szóban forgó birtokot, csak ha senki sincs életben a fiak közől annak ágában, ki az alapitónak első szülöttje volt, megyen az másodszülöttje ágára, s ha ezen ág is kihal, a harmadszülöttére. Röviden: az előfiség ágbeli öröködés utján a születés sora szerént megy által a maradékra.
Alkotására nézve olyan mint a régies előszülött.