, (el-nyugszik) ösz. k. 1) Nyugonni megy. Estve elnyugszanak az erdők madarai. 2) Elaluszik. Szép csendesen elnyugodott. 3) Átv. ért. meghalt. Elnyugodott az úrban, mint Máté tehene az útban. (Km.) Elnyugodott jó keresztény módjára. 4) A nap alászáll, lemegy, leáldozik. Ha a nap elnyugszik, ő is elbujdosik, a szegény legénynek szíve szomorkodik. (Népd.).