, (el-oszlat) ösz. áth. 1) Részekre szakgat, választ. A szél eloszlatja a felhőket. 2) A kóros testben valamely daganatot, csomót, csömört felold, megszüntet. 3) Testület, gyülekezet tagjait szétmenni enged, készt, vagy parancsol. Eloszlatni a gyülést. Eloszlatni az öszvetódult néptömeget. 4) Átv. ért. bút, gondot, szomoruságot stb. elűz. Minden búmat eloszlatta.