, (elő-állit) ösz. áth. 1) Mások szeme láttára, elejébe kiállít, kiléptet. Előállitni az őrsereget. 2) Eléhoz, eléteremt; ami nem volt, vagy elveszettnek látszott, azt létre, vagy napvilágra hozza. Kevésből nem lehet sokat előállitni. Állitsd elő az ezüst edényeket, vagy fizesd meg. A honi gyárok máris szép műveket állitnak elő. Jobban: eléállít. V. ö. ELŐ, (3).