, (el-nyúlik) ösz. k. Rendes területén, különösen szélén vagy hosszán, messze túl terjed, elhosszúl, elszélesűl. Mondják lelkes és lelketlen tárgyakról. Elnyúlik a szája fülig, ha nevet. Lábai az ágy végeig elnyúlnak. Elnyúlik a tüzes vas, ha verik. Elnyúlik a tészta, ha sodorják vagy húzzák. Átv. ért. Elnyúlik az út, midőn rosz. A bakonyi erdő Veszprém és Szala vármegyéken messze elnyúlik.