, (el-nyom) ösz. áth. 1) Nyomás által eltávolít, eltaszít. Elnyomni a vár alól az előrohanó ellenséget. 2) Valaminek erejét megszünteti, megsemmisíti. Elnyomni gáttal az árvizet. Elnyomni a tüzet. Elnyomni a lázadókat. 3) Tréfásan, valamely ízetlen, kelletlen falatot, vagy sok ételt, nagy nehezen lebocsát. Majd ki fordúlt a szájából, de végre elnyomta. Tizenkét gombóczot elnyomott. 4) Erőszakkal, mintegy lábbal tapodva, jogtalanul igába hajt, szabadságtól megfoszt valakit. Elnyomni a független, szabad nemzeteket. V. ö. EL, (2) és NYOM, ige.