, (el-nyel) ösz. áth. 1) Tulajdonképen, valamit a torkon gyomrába, begyébe lenyom. A hal elnyeli a horgot. A gólya elnyeli a kígyót, békát. A czápa egész embert, sőt lovat is elnyel. 2) Átv. ért. valamely üreg, nyiladék, tátongó örvény, hullám stb. magába vesz, elföd, eltakar, eltemet valamit. Nyeljen el a föld. Elnyelték a hullámok. 3) Valamely kedvetlen dolgot szó nélkül eltűr. Sokat el kell nyelnem, hogy békesség legyen. Keserű falat, de azt is elnyelem. De már ezt elnyelnem lehetetlen.