, (elő-áll) ösz. önh. 1) Mások láttára, mások elejébe kiáll, kilép. A vezéri felszólításra öt vállalkozó előállott. 2) Valamit maga védelmére, vagy mások megtámadására, mentségül, fegyverül felhozva elélép. Segítő ragu neveket vonz. Ha fizetni kell, nemességével áll elő. Bottal, karddal, puskával áll elő. 3) Valahonnan eléjön, eléterem. A kocsis előállott. A vádlott előállott. Jobban: eléáll. V. ö. ELŐ (3).