, (el-merűl) ösz. önh. 1) Valamely hig elemben, pl. vízben, borban, sörben, sárban stb. alászáll, alábukik. A kő elmerűl a vízben. A kocsi tengelyig elmerűl a kátyolban. 2) Átv. ért. valamely szellemi vagy erkölcsi tárgyban, munkában, foglalkozásban úgy elmélyed, hogy minden másról, megfeledkezni látszik. Elmerülni a gondolkozásban, tanulásban, tervezésekben. Elmerülni a játékban, feslettségben, bujaságban.