, (el-me-el) önh. m. elmél-t. 1) Általán, elmével működik, dolgozik. Innen. 2) Tágas ért. érzékileg vagy gondolattal valamit felfog, öntudattal érez, gondolkodik. 3) Szoros ért. az észrevett tárgyat megfontolja, meghányja veti, s róla ismeretet szerez. 4) Legszorosb ért. általános, elvont eszméket alakít, melyek egyedül az észnek fogalmai, akár felel meg azoknak a tapasztalatban való tárgy, akár nem. (Conceptus puros format).