, (el-lő) ösz. áth. 1) Valamit lőve elszállít, elröpít. Ellőni puskából a szatymát, ágyúból a golyót, ívről a nyilat. Átv. ért. mondják magáról a fegyverről is. Ellőni a puskát, ágyút, mozsarat, taraczkot, azaz elsütni. 2) Lövés által elvisz, elszakaszt, elront. Ellőtték háboruban a lábát. Ellőtték alóla a hidat. 3) Bizonyos távolságra lő. Ezen puskával 150 lépésnyire ellőhetni. 4) Némely tájakon mondják: ellőtte a hideg, azaz ellölte, el- v. kilelte, reá jött a hidegláz. V. ö. EL, (2) és LÓ.