, (el-len-z-ék) fn. tt. ellenzék-ět. 1) Akadály, mi valaminek ellenére van, mi valamely erőt, törekvést hatásában, működésében gátol. 2) Politikai ért. azon párt, mely alkotmányos országokban az uralkodó pártnak, vagy a kormánynak ellenére dolgozik, tetteiben, rendszabályaiban, törvényjavaslataiban hibákat keres, azokat ócsárolja, gáncsolja, mik által emez gondosabban, ovatosabban, s a fennálló törvényekhez hívebben ügyekeszik eljárni hivatásában. Megyei ellenzék. Országgyülési ellenzék. (Oppositio).