, (ellent-áll) ösz. önh. 1) Valamely erőnek, működésnek ellene munkálkodik, daczol; szembeszáll. Ellentállani a rablóknak, a veszélynek. 2) Valamit kitart, valaminek ereje által legyőzetni magát nem hagyja. A jó bunda ellentáll a legkeményebb fagynak. A bagaria csizma ellentáll sárnak, víznek. 3) Régibb magyar törvényi értelemben perorvoslat, midőn valaki a birói itélet végrehajtását erőszakkal vagy csak erőszakot jelentő, mutató valamely tettel, pl. pálcza vagy kihúzott kard mutatásával akadályozza.