, (ellen-szegűl) ösz. önh. 1) Valamely erőnek, működésnek, hatásnak ellene áll, azt korlátolni, megsemmisíteni törekszik. Tulajd. ragu nevet vonz. A tolakodók ellenszegülnek egymásnak. A kőszirt ellenszegül a csapkodó haboknak. 2) Átv. erkölcsi ért. mások akaratával, szándékával, különösen felsőbb akarattal, parancscsal, törvénynyel daczol, azoknak engedelmeskedni nem akar. A lázadók ellenszegülnek a kormánynak. V. ö. ELLEN, (2) és SZEGŰL.