, ELLENTÉTEL, (ellen-tét v. ~tétel) ösz. fn. 1) Állitás, mely egy másiknak ellenkezőjét foglalja magában. Valamit ellentét által fölvilágosítani, pl. görbe az, ami nem egyenes; sötét az, ami nem világos. Itt a görbe és nem egyenes, a sötét és nem világos ellentétek. 2) Két hasonlótlan tárgyak szembeállítása, hogy annál inkább kitünjenek, s nagyobb hatással birjanak. (Contrast). 3) Észtanban, két ellenkező itélet vagy mondat öszveállítása. 4) Állapot, melynél fogva egyik tárgy a másikkal bizonyos tulajdonságokra nézve ellenkezik. Ellentétben álló tárgyak. 5) Kereskedői nyelven ellentételnek mondatik, midőn a kereskedői könyvben valamely hiba új tétellel kiigazíttatik. (Contraposition).