, (el-len-kěz-ik) k. m. ellenkěztem, ~tél, ~ett. Értelme igen rokon az ellenkědik igéével, csakhogy ez inkább személyekre, s erkölcsi testületekre vonatkozik; amaz pedig elvont tárgyakra is alkalmaztatik, midőn t. i. azt akarjuk rólok jelenteni, hogy egyiknek fogalma a másikét elrontja, kizárja, megsemmisíti, pl. a )harag és szelídség, a mértékletesség és torkosság ellenkeznek, azaz mintegy ellenköz választja el őket, nem jó volna: ellenkednek. Mást megsérteni ellenkezik a természeti joggal (nem ellenkedik). A pártok mindig ellenkeznek, de azért nem mindig ellenkednek, vagyis nem mindig ingerlik, gyülölik egymást. V. ö. ~KÉDIK és ~KÉZIK, KÖZIK.