, (el-jár) ösz. önh. 1) Gyakran elmegy. Eljár a templomba, a szinházba.. 2) Elmulik, elfoly.
Az idő eljár, senkire sem vár. (Km). 3) Mondják a nyelvről, szájról. Eljár a nyelve, eljár a szája, azaz kifecsegi a titkot. 4) Valamit teljesít, valamiben foglalkodik. Eljár hivatalában, kötelességében, tisztében. Majd eljárok én abban az ügyben. 5) Tárgyesettel am. sorban látogat. Eljárni a birákat, eljárni a legügyesb ügyvédeket, orvosokat. Eljárni az urakat. 6) Mondják a tánczról és némely más mozgásokról. Eljárni a toborzót, a csárdást. Eljárni a bolondját.