, (el-oszlik) ösz. k. 1) Részekre elválik, elszakad. A köz jövedelem többek között eloszlik. 2) Kóros dagánat, seb, csomó, elmúlik. 3) (Eloszol értelemben). Testületnek, gyülekezetnek tagjai szétmennek. Eloszlik a gyülés. Eloszlanak a szabadsággal haza küldött katonák. 4) Mondják a búról, szomoruságról, gondról, midőn elmúlik. V. ö. EL, (2) és OSZLIK.